facebook_page_plugin

Elsős leszek

ISTVÁN  KIRÁLY
(Esztergom 975 körül – Székesfehérvár 1038. augusztus 15.) 

 Apja, Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér Sarolta (Sarolt) nevű keresztény leánya volt. István 975 körül született. Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki.   Apja tudatosan kereszténynek és leendő magyar fejedelemnek nevelte.

Géza fejedelem halála után 997-ben, a seniorátus elvével ellentétben – ami Koppány trónöröklésének volt az alapja -, ő lett a fejedelem. 995-ben feleségül vette Henrik bajor herceg leányát, Gizella hercegnőt. 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén királlyá koronázták Esztergomban. A koronát III. Ottó német-római császár biztatására II. Szilveszter pápától kérte és kapta meg.  A pápa által küldött korona (mely nem azonos a későbbi magyar koronával), került a fejére, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a független Magyar Királyság.

Uralkodása elején rokona, Koppány vezér fegyveres támadást indított ellene, hogy a trónt elfoglalja, és özvegy édesanyját, Saroltot feleségül vegye. Azonban a fiatal István aratott győzelmet a Veszprém melletti csatában. Vencellin, a sereg német származású vezére még Koppányt is megölte. Ezt követően István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot. 

Ezzel párhuzamosan kiépítette az ország egyházszervezetét. Ennek területén félszáz királyi vármegyét és 10 püspökséget szervezett, falvaiban templomokat építtetett. A 10 egyházmegye a következő: az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, a váci, a csanádi, a bihari és az erdélyi. István többek között folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését, megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort, a bakonybéli apátságot és a pécsváradi monostort, felépítette az esztergomi és a székesfehérvári székesegyházat és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok, kolostorok keretei között iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. A szerzetesek ezekben az iskolákban az európai keresztény kultúra értékeit közvetítették, diákjaikból pedig nemcsak a hittérítők kerültek ki, hanem a művelt, írástudó réteg, a király és a vármegyék fő emberei is.

Átalakította a magyar birtokrendszert, amely addig vérségi kötelékeken nyugvó földközösségként működött. A földek nagy része királyi birtok lett, amelyekből adományokat és ezen felül tisztségeket (ispánságok) juttatott híveinek. Ezzel magához tudta láncolni őket, mert a tisztségeket épp ilyen könnyen el is lehetett veszíteni, így kialakult egy modernebb, területi alapon megszervezett rendszer.

A Kárpát-medencén áthaladó és a Szentföldre tartó zarándokokat István fogadta a királyi udvarban, bőségesen ellátta őket és biztosította számukra az országon való biztonságos áthaladást. A Szentföldre illetve Rómába igyekvő magyar zarándokok számára pedig vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában, Rómában.

István a pogány szokásokat új törvényekkel szorította ki és megerősítette a kereszténységet. Két törvénykönyve maradt fönn és egy államelméleti munkája, melyet fiának, Imre hercegnek szánt. Bőkezűen adakozott az egyházaknak, gyakran látogatta őket, és személyesen felügyelte az épületek karbantartását. Kálti Márk Képes Krónikája szerint ezüst dinárokkal teli erszényt hordott az övén, és mikor szegényt látott, saját maga gondoskodott róla.

Gellért velencei szerzetes, a későbbi püspök, a pécsváradi monostorban tartotta első igehirdetését. Ezt követően mutatták be István királynak, aki itt marasztalta, és őt választotta fia nevelőjéül is. Gellért honosította meg a Mária-kultuszt. 

Istvánnak tulajdonítják, de valószínűleg valamelyik püspök tollából származik, az Imréhez íródott Intelmeket. Ez a mű az akkori Magyarország legjelentősebb irodalmi alkotása. Ebben a katolikus hit megőrzésére (I.), az egyházi rend becsben tartására (II.), a főpapoknak (III.), a főembereknek és vitézeknek tiszteletére (IV.), az igaz ítélet és türelem gyakorlására (V.), az országba beköltözők befogadására és védelmére (VI.), az idősekből álló tanács intelmeinek megfogadására (VII.), az elődök szokásainak (VIII.) és az imádságnak (IX.) megtartására, valamint a kegyesség, irgalmasság és egyéb erények gyakorlására (X.) oktatja a király a fiát.

Imre 1031-ben váratlanul meghalt egy vadászat során, így István örökös nélkül maradt. Az idős királyt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett. Imre herceg halála után nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjának, mellőzve a fiúági örököst, Vazult. Vazul sikertelen merényletet tervezett ellene, amiért István dühében megvakíttatta és fiait külföldre száműzte. 

István sikeres külpolitikát folytatott, megvédte államát a lengyel I. Boleszlóval szemben 1015 és 1018 között, és a német II. Konrád ellenében 1030 és 1031 táján.

Nemzetünk legelső keresztény uralkodója 1038. augusztus 15-én halt meg, és holttestét Székesfehérvárott helyezték örök nyugalomra.

1083. augusztus 19-én szentté avatták, majd augusztus 20-án emelték oltárra Budán szent ereklyéit, s ezzel ő lett az első magyar szent.